Most nem is egy, hanem egyszerre három könyvajánlót hoztam Nektek, mégpedig Sarah Napthali Buddhizmus anyáknak, Buddhizmus kisgyermekes anyáknak, Buddhizmus anyáknak iskolás gyerekkel című könyveit. Az első két könyvet akkor vettem meg, amikor kisfiam pár hónapos volt, az utolsót pedig múlt héten, bár még csak kétéves lesz a gyermekem februárban, de jobb mindenre előbb felkészülni.

Amikor egy nő anya lesz, minden a feje tetejére áll, nem csak körülötte, hanem benne is. A gyereknevelésről szóló szakirodalom, ennek ellenére, szinte kizárólag a gyerekkel foglalkozik. Sarah Napthali könyvei anyáknak szólnak: segítenek, hogy kiegyensúlyozottabban, boldogabban éljük meg az anyaságot.

A szerző olyan szellemi-lelki utazásra invitál, amely nyomán nyitottabb, figyelmesebb és felszabadultabb szülőkké válhatunk. A buddhizmus tanításai hozzásegítenek ahhoz, hogy megválaszoljuk a szülői lét alapkérdéseit: Kicsoda a gyermekem valójában? Ki vagyok én? Mit tehetek, hogy a legjobbat adjam a gyermekemnek és saját magamnak? Hogyan viszonyuljak a nemszeretem házimunkához? És nem utolsósorban: Ennyiből áll az élet?

A szerző rengeteg személyes példát és megoldási javaslatot hoz saját családjából és más anyák tapasztalataiból, türelemmel és alázattal kalauzol, ahogy tudatosan, oldottan és harmonikusan élhessük meg a mindennapokat a számunkra legfontosabbakkal: a gyerekeinkkel.

A könyvek alcímei magukért beszélnek: Harmóniában önmagunkkal és gyermekünkkel; Éld meg a harmóniában a káoszt! Nyugalom a zűrös hétköznapokban.

Ajánlom ezeket a könyveket minden édesanyának, aki megoldást akar találni az anyaság hétköznapi kihívásaira. Ezek a könyvek megmutatják, hogy hogyan élvezhetjük ki igazán a gyermekeinkkel töltött időt, miként tudjuk megőrizni a nyugalmunkat, hogyan kezeljük a dühünket és lehetünk úrrá félelmeinken. Sarah Napthali a mindennapokban is könnyedén alkalmazható javaslatai segítségével nemcsak önmagunkkal és gyermekeinkkel válik harmonikussá kapcsolatunk, párkapcsolatunk, baráti és családi viszonyaink is szeretetteljesebbek lesznek.

Jó olvasást mindenkinek, és utána pedig gyakorlást, hogy megteremtsétek a nyugalmat a zűrös hétköznapokban!

Végre itt a nyár, s jöhet az utazások ideje. Nagyon nagy szerencsénk van, mert Andriska imád utazni, főleg autókázni, kell is, ugyanis a szüleim Zamárdiban laknak, s az tőlünk, Szentendrétől 137 km-re van.

Első igazi külföldi utunk Ausztriába vezetett, méghozzá Bécsbe, a kedvenc városomba. Bécs nem hiába a világ legélhetőbb városa. Nagyon szeretünk Ausztriában vásárolgotni, főleg a bécsi Shopping City Südben, a kedvenc bevásárlóközpontomban és a híresneves Parndorfban, ahol 70%-os leárazással tudok Andriskának is vásárolni, ott vettük például a képen látható Tommy Hilfigheres rugdalozót is. 

Azért gyerekkel nem olyan egyszerű ám utazni, mert megállóként rá kell számolni több mint félórát az etetésre és a pelenkázásra, de szerencsére a benzinkutaknák kulturált pelenkázók találhatóak, így a nagy baj is könnyen orvosolható, s még egy kis fürdetés is belefér, hogy utána tisztán, felüdülve folytassuk az utunkat. Nekem a kedvenc szoptatós helyem Parndorfban van, ahol a gyermekmegőrző mellett alakítottak ki egyet, el van különítve paravánnal, és egy nagyon kényelmes fotel szolgál a mama relaxálására és a baba étkezésére, s mindez ingyenesen. Magyarországon is lehetne egyre több ilyen szoptatásbarát hely, ha már családbarát ország vagyunk:)

Andriskára nyáron nagyon sok kaland vár, ugyanis elkezdjük a babaúszást, megyünk a leányfalui és a bécsi termálfürdőbe is (persze ő csak a babamedencét próbálja ki), utazunk nyaralni a Balatonhoz, a mamáékhoz, illetve felfedezzük az olasz tengerpartot is augusztusban, Jesolót Fejős Éva ajánlásával:) Ősszel pedig elmegyünk apa kedvenc városába, Münchenbe, s megmutatjuk Andriskának az Oktoberfestet, igaz ő még sört nem ihat (meg anya sem nagyon), de már megvettük neki a 86-os bajor kis népviseletes ruháját:)

Mindenkinek kellemes nyarat kívánok, utazzatok/strandoljatok sokat, fedezzétek fel a világot és önmagatokat is!

Egy napszemüveges képpel búcsúzom (ez már a hajvágás után készült, mert Andriska már az első hajvágásán is túl van, s így nyáron rövid séróval utazik a baba):

További képekért és élménybeszámolókért keresd az Instát:

www.instagram.hu/dr.betty

2019. február 14-én, Valentin-napon megszületett életünk szerelme, Andriska. 

Valóban igazak az alábbi mondatok, amelyet Tara Lee és Mary Attwood Kismama-jóga könyvében (Bioenergetic Kiadó, 2014) olvastam: "Életed mindörökre megváltozik, amint kisbabádat üdvözlöd a világban és a karodba veszed. Több szeretetet érzel ez iránt a drága lény, a szent ajándék iránt, mint amennyit valaha éreztél bárki vagy bármi iránt." (82. oldal).

Elmondhatjuk, hogy a jóga és ezen belül is a meditáció az, amely az egész várandósságomat áthatotta. Nagyon szerettem kismama jógára járni. Tegnap kisfiammal, Andriskával voltunk már babás jógán is, és ő is nagyon élvezte (tiszta anyja:)). Véleményem szerint a jógának, a meditációnak, na meg, hogy nem jártam be dolgozni (már a 3. hónap után kiírattam magam táppénzre) köszönhetem azt, hogy nagyon nyugodt várandósságom volt, talán túl nyugodt is, ugyanis a 41. héten úgy kellett beindítani a szülést, mert az uraság nem volt hajlandó megszületni. Ez a kiegyensúlyozottság a babámra is jellemző, mert már egy hetes kora óta átalussza az éjszakákat, és délután pedig imád sziesztázni az adamo hintájában, miközben anya "dolgozgat" a laptopon.

Blogomnak azért adtam Andriska, a bölcs baba címet, mert gyerekemet Dr. Aletha J. Solter: A bölcs baba (Útmutató a gyerekekhez, a fogantatástól két és fél éves korig) című könyve alapján nevelem, amelyet az Agykontroll Kft. adott ki 2011-ben. A jóga mellett a másik, ami meghatározza az életünket az agykontroll. Igyekszem én is úgy élni, hogy minél hatékonyabban felhasználjam mindazt, amit az agykontroll tanfolyamon tanultam még 2012-ben Domján Lászlótól. Hiszek abban, hogy gyerekkorban agyunk rendkívül programozható, és életünk ekkor gyakorlatilag teljes mértékben szüleinktől függ. A csöppség számára a szülő az isten. Amit a szülők mondanak, az a gyermek számára szentírássá válik. Azt szeretném, ha András fiamnak olyan pozitív világképe legyen, mint nekünk, szüleinek, s ezáltal okos, szép, egészséges, gazdag fiúvá váljon, és minden jót, bőséget vonzzon be az életébe, s ezek maga és az egész emberiség javát is szolgálják. (Titkos vágyam az, hogy az orvosi hivatásnak szentelje az életét, na de ez a jövő zenéje:))